A légzés és táplálkozás kapcsolatáról keleti és nyugati nézőpontból

„Az emberiség műveltsége Keleten kezdődött.” (Lederer Emma)

A kínai orvoslás több ezer éve felismerte, hogy a légzés és táplálkozás egymással szorosan összefüggő funkciók a szervezetben. Másként fogalmazva: a régmúlt kínai orvosai rájöttek arra, hogy a Tüdő és Lép között egy rendkívül jelentős energetikai kapcsolat áll fenn. A kínaiak tanai szerint a Léphez tartozó Gu Qi, a táplálékban rejlő energia eljut a Tüdőhöz és ott a levegővel történő elkeveredés révén létrejön a Zong Qi, más néven a mellkasi Qi. A Zong Qi-ből lesz a Zhen Qi, ami a csatornákban kering.

Ezen megállapításokból egyértelműen kitetszik, hogy Kínában már legalább kétezer év óta ismert az a – nyugati terminológiával élve - bioenergetikai tény, miszerint az elfogyasztott táplálék és a belélegzett levegő egymással interakcióba lépve olyan átalakuláson mennek keresztül, amely révén a szervezet (kémiai) energiához jut és ennek segítségével látja el sejtszinten (is) az élethez nélkülözhetetlen feladatait (bioszintézis, mechanikai munka, transzportfolyamatok stb.). Mindezek mellett az is ismert volt, hogy az energia „szétosztásában” a vérkeringés is fontos szerepet játszik, amit a Ying Qi (tápláló Qi) leírása bizonyít: ez az energiaforma a Vérrel nem azonos, de attól el sem választható, azzal együtt kering, a Zhen Qi egyik formája és feladata az egész test táplálása.

Ezen fenti kijelentést támasztják alá a Tüdő- és Vastagbél-csatornák Yin-Yang kapcsolatának felismerése, a Tai Yin nagycsatorna leírása és az Öt Elem nézőpontjából taglalt Lép-Tüdő kapcsolat is.

A mellkas felől a kézre kifutó Tüdő-meridiánból a Qi a Vastagbél-csatornába kapcsolódik át; a T7 pont felől a Vab1 ponthoz egy összekötő ág jóvoltából jut át az energia. A nagylábujj medialis oldala felől induló Lép-csatorna és a felső végtagi Tüdő-csatorna együttese alkotja a Tai Yin nagycsatornát, aminek legfőbb feladata a szállítás és az átalakítás (a L20 pont felől egy ág eléri a T1 pontot). Az Öt Elem felől vizsgálódva azt láthatjuk, hogy a Lép anyja a Tüdőnek, amiből részben az következik, hogy Lép hiányállapot esetén gyakran Nyálka gyűlik össze a Tüdőben, másfelől a Qi hiányos Tüdő mellett előbb-utóbb megjelenik a laza széklettel, étvágytalansággal, fáradékonysággal járó Lép hiány állapota is.

Nyugaton az élettan egyik legnagyobb felfedezése a 17. század elejéig váratott magára, amikor William Harvey (1578-1657) megállapította, hogy a vérkeringés önmagába visszatérő, zárt rendszer. A vérkeringés feladata a sejtek ellátása oxigénnel, tápanyagokkal és egyéb anyagokkal való ellátása, illetve a szén-dioxid, anyagcseretermékek és a termelt hő elszállítása.

A tüdőben a vértérfogat kb. 45%-át kitevő vörösvérsejtek veszik fel az oxigént a bennük található, négy alegységből álló haemoglobin molekulák segítségével. E tetramer a haem részében található, két vegyértékű ferrovas segítségével összesen négy oxigénmolekula (O2) megkötésére képes. A keringési rendszer segítségével a vörösvérsejtek eljutnak a mikrocirkuláció szintjéig, ahol az átlagosan 4-7 µm átmérőjű kapillárisokon keresztül végbemegy az anyag- és gázkicserélődés folyamata.

A sejtekben a három fázisból álló ún. sejtlégzés legfontosabb „mozzanatai” a mitokondriumok belső membránján mennek végbe. A tápanyagok többségéből acetil-CoA képződik, amely a belélegzett oxigén révén oxidálódik, illetve egy komplex folyamat során elektronszállító molekulák (NADH, FADH2) oxidálódnak az ún. terminális oxidációban, a tápanyagokban lévő hidrogénből víz keletkezik, a szénből szén-dioxid - és az ehhez kapcsolat, ettől el nem választható oxidatív foszforiláció eredményeképpen az ADP molekulák ATP-vá alakulnak át, amely molekulák már hasznosítható energiaforrást jelentenek a sejtek számára. Mindeközben a mitokondriumok belső membránjának két oldala között protonok és elektronok „jönnek-mennek” a fentebb említett elektronszállító molekulák jóvoltából, aminek folyományaként keletkezik az a potenciálkülönbség (protongrádiens), aminek segítségével létrejön az energetikailag „aktív” ATP molekula.

A valódi lényeget tekintve csaknem jelentőségmentes az, hogy egy elektromosan töltött részecskét elektronnak, protonnak nevezünk vagy a hatásuk-funkciójuk szerint Yin-ről vagy Yang-ról beszélünk, ha végső soron ugyanarról van szó és a cél az élet és létezés elfogulatlan megismerése. A régi kínai orvosok számára nem álltak rendelkezésre a mai tudományos ismeretek és mérőeszközök, mégis eljutottak a kontempláció felől a lényeg megértéséig.

Nemes és nagy hatású hagyomány Kínában az ősök tisztelete, amit a posztmodern nyugati ember mintha kevésbé értene és gyakorolna – ennél fogva nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el az elmúlt korok bölcsességét, holott bizonyos esetekben akár előnye is származhatna ebből.

Irodalom:

  • - B. Auteroche, L. Mainville, H. Solinas, P. Volgyesi: A hagyományos kínai akupunktúra didaktikus atlasza, Publiserv Kft., 1993.
  • - Giovanni Maciocia: The Foundations of Chinese Medicine, Elsevier, 2014.
  • Dr. Hamvas Szilárd: Akupunktúra a klinikai gyakorlatban, Geobook, 2012.
  • - Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Rt., 1999.
  • - Ádám, Faragó, Machovich, Mandl: Orvosi biokémia, Semmelweis Kiadó, 1996.

"Csak akkor kezdődik az élet,
ha az ember nem tudja, hogy mi lesz." (Hamvas Béla)

Dr. Ságodi László

8200 Veszprém, Budapest út 15. fsz. 1.

06/ 20-535-1880

napokfaja@gmail.com