Az emberiség műveltsége Keleten kezdődött.” (Lederer Emma)

A kínai orvoslás több ezer éve felismerte, hogy a légzés és táplálkozás egymással szorosan összefüggő funkciók a szervezetben. Másként fogalmazva: a régmúlt kínai orvosai rájöttek arra, hogy a Tüdő és Lép között egy rendkívül jelentős energetikai kapcsolat áll fenn. A kínaiak tanai szerint a Léphez tartozó Gu Qi, a táplálékban rejlő energia eljut a Tüdőhöz és ott a levegővel történő elkeveredés révén létrejön a Zong Qi, más néven a mellkasi Qi. A Zong Qi-ből lesz a Zhen Qi, ami a csatornákban kering.

Ezen megállapításokból egyértelműen kitetszik, hogy Kínában már legalább kétezer év óta ismert az a – nyugati terminológiával élve – bioenergetikai tény, miszerint az elfogyasztott táplálék és a belélegzett levegő egymással interakcióba lépve olyan átalakuláson mennek keresztül, amely révén a szervezet (kémiai) energiához jut és ennek segítségével látja el sejtszinten (is) az élethez nélkülözhetetlen feladatait (bioszintézis, mechanikai munka, transzportfolyamatok stb.). Mindezek mellett az is ismert volt, hogy az energia „szétosztásában” a vérkeringés is fontos szerepet játszik, amit a Ying Qi (tápláló Qi) leírása bizonyít: ez az energiaforma a Vérrel nem azonos, de attól el sem választható, azzal együtt kering, a Zhen Qi egyik formája és feladata az egész test táplálása.

Ezen fenti kijelentést támasztják alá a Tüdő- és Vastagbél-csatornák Yin-Yang kapcsolatának felismerése, a Tai Yin nagycsatorna leírása és az Öt Elem nézőpontjából taglalt Lép-Tüdő kapcsolat is.

A mellkas felől a kézre kifutó Tüdő-meridiánból a Qi a Vastagbél-csatornába kapcsolódik át; a T7 pont felől a Vab1 ponthoz egy összekötő ág jóvoltából jut át az energia. A nagylábujj medialis oldala felől induló Lép-csatorna és a felső végtagi Tüdő-csatorna együttese alkotja a Tai Yin nagycsatornát, aminek legfőbb feladata a szállítás és az átalakítás (a L20 pont felől egy ág eléri a T1 pontot). Az Öt Elem felől vizsgálódva azt láthatjuk, hogy a Lép anyja a Tüdőnek, amiből részben az következik, hogy Lép hiányállapot esetén gyakran Nyálka gyűlik össze a Tüdőben, másfelől a Qi hiányos Tüdő mellett előbb-utóbb megjelenik a laza széklettel, étvágytalansággal, fáradékonysággal járó Lép hiány állapota is.

Nyugaton az élettan egyik legnagyobb felfedezése a 17. század elejéig váratott magára, amikor William Harvey (1578-1657) megállapította, hogy a vérkeringés önmagába visszatérő, zárt rendszer. A vérkeringés feladata a sejtek ellátása oxigénnel, tápanyagokkal és egyéb anyagokkal való ellátása, illetve a szén-dioxid, anyagcseretermékek és a termelt hő elszállítása.

A tüdőben a vértérfogat kb. 45%-át kitevő vörösvérsejtek veszik fel az oxigént a bennük található, négy alegységből álló haemoglobin molekulák segítségével. E tetramer a haem részében található, két vegyértékű ferrovas segítségével összesen négy oxigénmolekula (O₂) megkötésére képes. A keringési rendszer segítségével a vörösvérsejtek eljutnak a mikrocirkuláció szintjéig, ahol az átlagosan 4-7 µm átmérőjű kapillárisokon keresztül végbemegy az anyag- és gázkicserélődés folyamata.

A sejtekben a három fázisból álló ún. sejtlégzés legfontosabb „mozzanatai” a mitokondriumok belső membránján mennek végbe. A tápanyagok többségéből acetil-CoA képződik, amely a belélegzett oxigén révén oxidálódik, illetve egy komplex folyamat során elektronszállító molekulák (NADH, FADH₂) oxidálódnak az ún. terminális oxidációban, a tápanyagokban lévő hidrogénből víz keletkezik, a szénből szén-dioxid – és az ehhez kapcsolat, ettől el nem választható oxidatív foszforiláció eredményeképpen az ADP molekulák ATP-vá alakulnak át, amely molekulák már hasznosítható energiaforrást jelentenek a sejtek számára. Mindeközben a mitokondriumok belső membránjának két oldala között protonok és elektronok „jönnek-mennek” a fentebb említett elektronszállító molekulák jóvoltából, aminek folyományaként keletkezik az a potenciálkülönbség (protongrádiens), aminek segítségével létrejön az energetikailag „aktív” ATP molekula.

A valódi lényeget tekintve csaknem jelentőségmentes az, hogy egy elektromosan töltött részecskét elektronnak, protonnak nevezünk vagy a hatásuk-funkciójuk szerint Yin-ről vagy Yang-ról beszélünk, ha végső soron ugyanarról van szó és a cél az élet és létezés elfogulatlan megismerése. A régi kínai orvosok számára nem álltak rendelkezésre a mai tudományos ismeretek és mérőeszközök, mégis eljutottak a kontempláció felől a lényeg megértéséig.

Nemes és nagy hatású hagyomány Kínában az ősök tisztelete, amit a posztmodern nyugati ember mintha kevésbé értene és gyakorolna – ennél fogva nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el az elmúlt korok bölcsességét, holott bizonyos esetekben akár előnye is származhatna ebből.

Irodalom:

• – B. Auteroche, L. Mainville, H. Solinas, P. Volgyesi: A hagyományos kínai akupunktúra didaktikus atlasza, Publiserv Kft., 1993.
• – Giovanni Maciocia: The Foundations of Chinese Medicine, Elsevier, 2014.
• Dr. Hamvas Szilárd: Akupunktúra a klinikai gyakorlatban, Geobook, 2012.
• – Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Rt., 1999.
• – Ádám, Faragó, Machovich, Mandl: Orvosi biokémia, Semmelweis Kiadó, 1996.