Képzeljünk el egy többszintes házat, amiben láthatatlanul a falakban és egyebütt különböző csövek és vezetékek futnak, amik rendes körülmények között biztosítják a ház klimatikus- és fényviszonyait, ellátják konyhánkat és fürdőszobánkat vízzel, és nem utolsó sorban elvezetik a szennyvizet. Ha ezekkel a csövekkel és vezetékekkel minden rendben van, akkor anélkül is van éjszaka világosság a szobákban és kellemes meleg télvíz idején, hogy valójában tudnánk, miként is működik ez a bonyolult rendszer. (Meghibásodás esetén viszont elönthet a víz vagy éppen fagyoskodhatunk – amíg valaki meg nem oldja a problémát.) Ha lelkesedésünkben meg is tanuljuk, milyen kábeleket kell a konyhai lámpához csatlakoztatni, sőt elolvassuk a könyvekből a feszültség, áramerősség és ellenállás egymáshoz való viszonyát; igazán mégsem tudunk arra a kérdésre választ adni: mi valójában a sokarcú, rejtőzködő energia – ami házunkat élhetővé, funkcionálissá teszi. Mégis, minden egyes nap megtapasztaljuk hatásait, előnyeit.
A fenti hasonlatban a ház az ember, a vezetékek pedig azok a meridiánok vagy csatornák, amikben a Qi („Életenergia”) áramlik és biztosítja az életfunkciókat. Egészség esetén az energia két megnyilvánulása, a Yin és Yang egyensúlyban van testünkben, míg betegség esetén ez az egyensúly felborul. Bár ezt megfelelő és tudatos életmóddal, táplálkozással, légzőgyakorlatokkal sokszor megelőzhetjük, ha mégis betegség alakul ki, az ősi elvek hozzásegíthetnek a gyógyuláshoz.
A magam részéről ezzel a kissé talán suta példával igyekeztem a Hagyományos kínai orvoslás különleges szemléletmódját érzékeltetni. Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy ennek a hozzávetőlegesen négyezer éves tudásnak (Huang Di, Kr.e. 2100) egyik alapvető sajátja a jobb-féltekés gondolkodás, amivel – legalábbis részben – megmagyarázható, miért is különbözik olyannyira a nyugati orvosi szemlélet és a kínai gyógyászat egymástól. De ez a különbözés semmiképpen sem jelenti azt, hogy az egyik több, értékesebb volna, mint a másik. Mindkét területnek lényeges szerepe van a gyógyításban, és hitem szerint igazán egymást kiegészítve, nyitott együttműködésben válnak leginkább hatásos segítséggé az embereknek betegség idején.
A hagyományos kínai orvoslás egyik nagyszerűsége, hogy csakis alapos megfigyelés, kikérdezés és vizsgálat útján jut diagnózishoz, ami nélkül elképzelhetetlen az egyénre szabott, sajátos szempontok alapján összeállított terápia (tűszúrásos gyógymód, moxa, köpöly, lágylézer stb.). Mindehhez – szükség szerint – olyan életmódbeli tanácsok és ajánlások társulnak, amik hathatósan segítik a gyógyulást és a megelőzésben is kiemelkedő szerepük van. Ebből pedig két dolog is következik: egyfelől a páciensnek is tennie kell aktívan és kitartóan a gyógyulásáért illetve egészségének megőrzéséért (preventív szemlélet), másfelől a hagyományos kínai orvos számára sem járható út sablonok alkalmazása a kezelés során.
A kínaiak szerint az ember szerves része a Makrokozmosznak, így a külső változások leképeződnek a szervezetben is, illetve ennek az összhangnak a felborulása betegségeket eredményez. Tömören szólva tehát a legfontosabb dolgunk harmóniában élni az Univerzummal, annak törvényeivel, erőivel; amely törekvésünkben egyebek mellett a hagyományos kínai orvoslás is segítségünkre van akár az egyensúly megtartását, akár annak visszaállítását illetően.
