A Goldberg-variációk… Elsőként is az öreg Gould előadásában szeretem hallgatni; minden egyes hang megfontoltan, kiérlelten örvénylik füleim belvilága felé…

Viszont, olykor előfordul, hogy a hangok szanaszét szóródnak a térben és úgy válnak semmivé, hogy még csak észre sem vettem őket… Az elme lázasan zakatol ilyenkor és ezen a belső zajon nem képesek ezek a leheletfinom hangok áthatolni…

Máskor pedig megtörténik a találkozás, kialakul a lélekszintű koherencia, a helyes kapcsolódás… 

…Vajon képes volna akkor is megérinteni Bach, ha nem volnának emlékeim és kivált: ha semennyire nem tudnék szeretni? 

A zene hatására számos emlék kilép a tudatosságom horizontjára és velük együtt a beléjük csavarodott érzések is felébrednek mély álmukból… Varázslatos rezonancia lép fel közöttük valamiképpen…

…A szeretet – mind a négy formája külön-külön számít most… A szeretet a buberi Én-Te viszonyban válik értelmezhetővé… (Nem kizárólag bennem kel életre, hanem: közöttünk.) De lehet-e a Te a zeneszerző? Miközben egyidejűleg ott van a többi Te is: a barátok, a családtagok, a szerelmesünk, végül pedig az Isten… A szeretet ezen különálló, sajátos formái sokszögesítik azt a kitapinthatatlan teret, amit a zene hangjai formálnak bennem (lelkemben) és körülöttem… Kívül és belül egyidejűleg… Mennyi rejtőző-fakuló viszony, kapcsolat és emlék, amik a hangokkal kéz-a-kézben kezdenek el együtt-rezegni vevőkeszülékemben… Az egykori mester dallamai a mélyidőn át érkeznek meg hozzám és oly’ könnyedén szállnak felém, mintha csak vendégségbe jönnének egy röpke órára a közelből. Régi képek, köddé lett történetek, szétfoszlott szavak, keserédes érzések és a szeretet hullám-körei indulnak bizsergető táncba, agyamban átvivő-molekulák és mikro-áramok kelnek útjukra, miközben megmozdul, mozgásba lendül a fizikain túli világ is… 

…és ezalatt a teremtettség minden szépsége, egy lángszínű naplemente, egy meghajlott, ezer ágú fa, egy tág-mélyzöld mező mind a segítségemre vannak és néma derűvel tükrözik vissza Teremtőjüket, ahogyan azt Kálvin vagy E. Brunner is felismerték és megírták; a kör tehát zárul, Isten megkerülhetetlen… Végül pedig a kitárult szív olvasni és érteni kezdi a hangokat; már nem is tudom, mi volt előbb: a zene, az érzések, a szeretet, a naplemente, Bach vagy én? Eggyé válik minden Isten öröktől ölelő karjaiban… 

2025. február 14.